Tősgyökeres, kőszegi „hauer” (=”kapás szőlőműves”) családunk élete generációk óta összeforr a szőlő- és a borművességgel. Apáról fiúra öröklődő hagyomány és hivatás a kőszegi szőlők és a kőszegi bor iránt érzett tisztelet és szeretet a Láng Pincészetben.

Gyökereink egészen a német ajkú dédnagyszülőkig nyúlnak vissza - Láng József, Kőszeg városának hegybírója volt 1947-ig, majd a családi hagyományt a nagyszülők öregbítették – Láng Mihály a Kőszegi Szakcsoport szőlőtelepének vezetője volt évtizedeken keresztül.

Gazdaságunk „nagyobb” léptékűvé kőszegi nyelvezet szerint a „jövisek” (= fiatal szőlőhajtások – Szőlő Jövésnek Könyve,1740-) ideje alatt vált, az újkori időszámítás 1980-tól indul, s mára 8 hektár nagyságúvá nőtte ki magát, ami az országos ültetvény méretekhez viszonyítva nem nagy, ám kőszegi léptékekben az egyik legjelentősebb szőlőbirtok.

Alapvetően kis kézműves borászat vagyunk, a hagyományok és az őseink tisztelete motivál minket a szőlőművelés és borkészítés során.

A Soproni borvidékre jellemzően főleg vörösbort adó szőlőfajtákkal foglalkozunk, 7 különböző világ- és hungarikum fajtával: Kékfrankos, Blauburger, Zweigelt, Pinot noir, Syrah, Cabernet sauvignon és franc, valamint Bíborkadarka. Pincészetünk hitvallásának megfelelően azonban a helyi „terroir”-nak legjobban megfelelő, tájjellegű szőlőfajtákra fektetjük a hangsúlyt (Kékfrankos, Blauburger). Fehér szőlőfajtákkal is foglalkozunk (Rizlingszilváni, Chardonnay), melyek a 2010 tavaszi új telepítésünkben jelentős szerephez jutnak. Választékbővítés céljából rosé- és édes desszertbort is készítünk.

Alapvető filozófiánk a teljes vertikum átfogása, azaz a termőföldtől az asztalig elvet követjük a szőlőtermesztéstől a borkészítésig. Megcéloztuk a minél szélesebb fogyasztói rétegek kielégítését - az értékesítés folyó és palackos kivitelben egyaránt történik. A Kőszegi Borút és tanösvény egyik állomása vagyunk.

Jöjjön el hozzánk „Jurisich városába”, melyet sokak Magyarország kis ékszerdobozának hívnak – s kóstolja meg a kőszegi hegyoldal jellegzetes nedűit – nálunk mindig szívesen látott vendég lesz!

A kőszegi bortermőhely múltja és jelene

Mára bizonyított tény, hogy Kőszegen és környékén a szőlőtermelés több ezer éves múltra tekint vissza. Már a  rómaiak korában virágzó szőlő- és borkultúra volt fellelhető ezen a vidéken. Ezt bizonyítják római kori írók művei, régészeti leletek (pl. Bacchus-szobor, melyet a múlt században találtak a Pogányok elnevezésű dűlőben) illetve a ma is létező dűlőnevek.

Az első írásos említés a kőszegi szőlőterületekről és az itt termett kitűnő nedűről 1279-ből származik.  Ez a parányi terület az évszázadok alatt nagy hírnevet vívott ki magának: forrásaink szerint 400 hektárossá nőtte ki magát, fontos és híres külföldi piacokat nyert el (Szilézia, Morvaország, Lengyelország…stb.), számos privilégiummal tüntették ki (pl. ún. borkiviteli-kiváltsággal, ami azt jelentette, hogy vámmentesen szállíthatta a borát). Az 1746-os városi jegyzőkönyvben a következő mondás található: „…az bornál a Nemes Városnak nincsen egyéb, hasznosabb gazdálkodása.” 
Sajnos, a kőszegi bortermő helyet a dicsőségek mellett számos megpróbáltatás is érte, ami azt eredményezte, hogy a szőlőterületek 400 év alatt az egytizedére csökkentek (1995-ben 44,51 ha-Megyei Földhivatal). Számos kiváltó okot meg kell említeni: filoxéra-vész, világháborúk, Trianon, a német ajkú szőlőművesek kitelepítése, a parcellák elaprózódása…stb.

Napjainkban a kőszegi bortermő helyen mintegy 120 hektáron folyik a szőlőtermesztés, ami a lelkes kőszegi szőlősgazdák munkájának az eredménye.

A kőszegi „terroir” jellemzői:

A kőszegi bortermő hely Magyarország nyugati határán, az Alpok lábánál helyezkedik el. A Soproni borvidékhez tartozik.

A magashegység közelsége befolyással van az éghajlatra, amely szubalpin jellegű, kiegyensúlyozott. Az évi középhőmérséklet 60 év átlagában 9,6 °C. A nyár mérsékelten meleg, a tél enyhe, bőséges a csapadék. Az évi csapadékmennyiség 850 mm, vagy ennél is több. Az évi napfénytartam 1900 óra. Kedvezően befolyásolja a klímát az Alpok védelme a hideg ellen. A legtöbb eső május-szeptember hónapokban esik, így a szőlőültetvények vízellátása egész nyáron biztosított. Az uralkodó szélirány az északnyugati, s szinte állandó a széljárás. Különösen tavasszal gyakoriak az erős, hűvös szelek.
A bortermő hely szőlőterületei, néhány kivételtől eltekintve délies kitettségűek és 150-250 méter tengerszint feletti magasságban találhatók. A szőlőültetvények többnyire az enyhébb lejtésű domboldalakon, 170-220 méter tengerszint feletti magasságban helyezkednek el. 

A talaj a szarmata és pannon rétegek törmelékein, kristályos palán, löszön kialakult vályog – vagy barna erdőtalajok, pleisztocén homok.

A „terroir”-nak köszönhetően az itt készített borok kissé savhangsúlyosak, tanninban gazdagok.